A nyár egyik legmelegebb hétvégéjét tudjuk magunk mögött, a szerencsésebbek ilyenkor valamilyen vízparton lógatják a lábukat, a kevésbé szerencsések pedig az estét várják, hogy végre kimozdulhassanak a szabadba, égési sérülések nélkül. Hát mi a k*rvaszerencsések közé tartozunk, mert napközben a velencei tónál napoztunk (persze volt olyan aki fehérebben jött haza, mint ahogy érkezett, de hát megértem, én sem űzöm esztelenül), este pedig bográcsoztunk a 9. kerületben, egy társasház udvarán.
Jó magyar férfiember természetesen nem éri be a rákokkal ezért még az előzőleg leírt ráknyárs mellé úgy döntöttünk veszünk valami szép marhahúst is egyfajta előételként, amit csak úgy hirtelen megsütünk, kicsit pihentetjük, majd felcsíkozzuk és mindenki tud belőle enni egy kis darabot. Nézegettük a pultban, hogy mit is lenne érdemes grillezni, aztán találomra kivettünk egy kb. 50 dkg-os csontos húst, amire az volt ráírva Bistecca alla Fiorentina. Valami rémlett, mintha valami útikönyvben már hallottunk volna róla, de akkor még nem sejtettük semmit. A hús elfogyasztása után lettünk hívők, és hát mondanom sem kell a rákokat elhagytuk, és másnap erre építettük a vacsorát.
