Jöjjön az első recept a Cafeblogon, aszalt szilva leves. Tudom nem úgy hangzik, mint ami alapreceptnek számít, és nem úgy hangzik, amit csak úgy, hétköznap este gyorsan összedobsz. Pedig de, csak ki kell próbálni. Az aszalt szilva cukros tömör ízét kézen fogja a vanília és a fahéj, amit a tejföl sűrít egybe, egy krémszerű leves formájában. A szilvák megdagadnak és evés közben a kanállal kettévágva, tömör eszenciájukat engedik a hideg levesbe, ami selymesen kényezteti az ízlelő bimbókat. Az egészet pedig megkoronázza a nyelved tövében felfedezett szilvapálinkából megmaradt aroma, amiben több kiló friss szilva lényege egyesül és próbálja meg visszaadni a tavalyi nyár ízét. Szavakba foglalva körülbelül így lehet elmondani azt, amit az első kanál elfogyasztása után érzel.
Töltsük fel a kamrát...
Tudom, hogy már mindenki főzni akar, de ez nem ilyen egyszerű. Olyan ez, mint mikor a Karate kölyökben a srác csak a kocsit polírozta heteken keresztül, nem tudtuk mi értelme van, de a végén mégis lenyomta a szőke gyereket. Na valahogy mi is így állunk, már megvannak azok az eszközök amikre szükségünk van, most álljunk neki feltölteni a kamrát.
Mi kell a konyhába?
Hetente 1 éjszakát Budapesten töltök a meló miatt, és ilyenkor az egyik barátomnál, R-nél szoktam aludni. Ő nem kér lakbért, én pedig cserébe havi 2-3 alkalommal gondoskodom a vacsoráról. Ez köztünk amolyan ki nem mondott néma egyesség, egy jól működő szimbiózis. Éppen ezért mikor meló után hazamegyünk gyakran felmerül a kérdés, mit vacsorázzunk? Ilyenkor az esetek körülbelül felében főzünk valamit, a másik felében meg rendelünk, de olyan is megesik, hogy belefutunk egy sörözésbe és kimarad a vacsora (főleg mióta jó idő van).