Kicsit rendhagyó a recept leírás, mert nem a blogra készült, de annyira jól sikerült, hogy mindenkinek ki kell próbálni. A múlt héten Toszkánában sikerült eltölteni egy csodálatos hetet, és hát a kultúra mellett (Firenze, Pisa) – a csapat nem hazudtolta meg önmagát- a kulináris élményekre fókuszáltunk leginkább.
Gyerekkoromban, magam sem tudom miért, de nem szerettem a rakott karfiolt. Pedig a pörkölt jó, a rizs jó, a karfiol jó, a tejföl jó, viszont együtt valahogy nem működött. Pár hónapja viszont érdekes módon a semmiből rámjött, hogy rakott karfiolt akarok enni, így nekiálltam egy kicsit megreformálni az általam ismert verziót.
Itt a nyár, javában megy a borsó szezon, hát csináljunk belőle valamit mást, a jól megszokott borsólevesen és borsófőzeléken túl. A receptet továbbá fel lehet venni a tutti randizós kaják közé, ugyanis ilyet 90% hogy nem evett a kiszemelt/szerencsés/áldozat és könnyű, egészséges étel. Mivel össze van turmixolva benne a borsó, így nem buffaszt annyira, nem kapsz bélcsavarodást az este végére. Ha vége a vacsinak, akkor pedig kapj elő egy tál hideg cseresznyét/málnát/ribizlit/dinnyekockát desszertként, és közben öblítsétek le valami finom friss, hideg rozé fröccsel.
Tudom, hogy már mindenki főzni akar, de ez nem ilyen egyszerű. Olyan ez, mint mikor a Karate kölyökben a srác csak a kocsit polírozta heteken keresztül, nem tudtuk mi értelme van, de a végén mégis lenyomta a szőke gyereket. Na valahogy mi is így állunk, már megvannak azok az eszközök amikre szükségünk van, most álljunk neki feltölteni a kamrát.
Hetente 1 éjszakát Budapesten töltök a meló miatt, és ilyenkor az egyik barátomnál, R-nél szoktam aludni. Ő nem kér lakbért, én pedig cserébe havi 2-3 alkalommal gondoskodom a vacsoráról. Ez köztünk amolyan ki nem mondott néma egyesség, egy jól működő szimbiózis. Éppen ezért mikor meló után hazamegyünk gyakran felmerül a kérdés, mit vacsorázzunk? Ilyenkor az esetek körülbelül felében főzünk valamit, a másik felében meg rendelünk, de olyan is megesik, hogy belefutunk egy sörözésbe és kimarad a vacsora (főleg mióta jó idő van).
Szerda. Napközben meló, este pár sör, majd 11 körül indulás haza, még egy kis afterpartyra a teraszon, mert olyan jó idő van. Már a taxiban megéhezünk, ezért mobil app segítségével megrendeljük az egyetemi éveink legendássá vált pizzáját, az Avanti-t. Megérkezünk bontunk még pár sört, beszélgetünk, várjuk a pizzát, de csak nem akar megérkezni, pedig már eltelt egy óra. Csak hogy könnyebb legyen az élet elkezdünk dumálni a kajákról, (na ez az amit nem szabad éhesen) és mikor a többiek már meg akartak verni a részletesen elmesélt kajareceptek miatt, eljött a pillanat ami már régóta érlelődött, eldöntöttem indítok egy blogot.
